Látásában fogyatékkal élni kénytelen fiatalemberként osztom meg veletek
finom erotikába nem hajló alpesi élményemet.
Baráti társasággal a pálya aljában. Köztük én magam, aki szakítva a
dioptriás szemüveg párásodása okozta-, hosszú évekre visszatekintő
szarakodással, síszemüveg-mentes vakulással, immáron kontaktlencsével a
szememben készülődtem az első bevetésre.
Négyszemélyes kabinos felvonó. Két decens osztrák úr mellé préselődtünk
be, barátom tetszetős húgával. Az ajtó záródása után elégedetten emeltem
homlokomra a síszemüveget, és kesztyűs kézzel megtöröltem a szememet. Hiba
volt. Az egyik szememből kiesett a lencse.
A veszteség váratlanul ért, de azonnal tudtam, mit kell tennem.
Megmerevedtem, mint a fagyott kutya lába, csupán a fogaim között szűrtem a
szavakat: Nóra (nem így hívják) nézz rám kérlek! Nem látod? Nóra közelebb
hajolt és fürkészni kezdte arcomat. Semmi. Közelebbről nézd má’
baszki, onnan tutira nem látod, tök átlátszó! – tört ki belőlem a
felvonóba ültetett szobor keserve. Nóra a jó ízlés határán egyensúlyozva,
mélyen a személyes aurámon belül igyekezett tájékozódni. Semmi. A felvonó
már a pálya felénél tartott.
Ekkor villant belém a gondolat, hogy talán a kabátom nyakán belülre esett
a kis genyó. Kisszívem – ütöttem meg a szituációhoz igazodó
bizalmasabb hangot – megtennéd, hogy lassan, nagyon óvatosan
elkezded lehúzni a kabátom zippzárját? Tudtam, ha nem kerül elő,
Jumurdzsákként szívom végig az egész napot. Nóra ujjai között finoman
elindult lefelé a roló. Mellettünk a két vén labanc zavartan, mégis
látható izgalommal kezdett fészkelődni. Ekkor már félig lent volt a kabát,
Nóra odabent nagy szakértelemmel tapogatózott úgy vizuális úton, mint
taktilisen. Semmi. Ez alatt felértünk a célállomáshoz. Wir steigen noch
nicht aus, wir sollen noch ein Rund – jeleztem ekként, hogy bocs, mi
megyünk még egy kört. Láttam a két osztrák szemében, hogy nincs kétségük a
folytatást illetően. Bennem még élt a remény, de visszaút kutató akcióját
sem koronázta siker.
Utóhang: Elég hamar meg lehet szokni, hogy csak az egyik szemmel látsz
élesen. Így is simán síelhető a bérc. A kontaktlencse este, vacsora után
előkerült. Kicsire összegyűrődve, a szemhéjam alól piszkálta ki
orvostanhallgató pályatársunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.