Arcok

Az este összeültünk a haverokkal egy kicsit "kólázgatni".Elkövettem viszont a hibát, hogy megígértem feleségemnek, hogy pontban éjfélkor otthon leszek.
De hát, ember tervez... Ismerjük a folytatást... Mindenesetre végül hajnali háromra értem haza, mondanom sem kell... hullarészegen.
Épp óvatosan behúztam magam mögött az ajtót, amikor az a ragyavert kakukkos óra rákezdte: KAKUKK ... KAKUKK ... KAKUKK.  Agyamban rögtön a vészvillogó beindult: Fel fog ébredni az asszony! Igy hát gyorsan én is rázendítettem...
és kakukkoltam... még kilencszer.
Büszkeséggel telve, nyugodtan feküdtem be a nejem mellé, mondván milyen ravaszul megúszam egy veszekedést. Az utolsó gondolatom is elalvás előtt az volt, hogy mennyire okos és fürge eszű vagyok, hogy még a kritikus pillanatokban is így feltalálom magam.
Reggeli közben asszonypajtás persze érdeklődni is kezdett, ugyan hánykor is értem haza. Magától értetődően válaszoltam, hogy természetesen pont éjfélkor, ahogy mondtam előre. Nem szólt semmit sőt, még  kételkedni sem látszott, így magamban ünnepeltem, hogy megúsztam, ám a következő mondata felkeltette a gyanakvásom:
- Drágám! El kellene vinni a kakukkos órát javíttatni!
- Igen? Miért, mia baja? – kérdeztem, most már remegve remegve.
Mire ő:
- Tudod, az éjjel felébredtem amikor hármat kakukkolt. Aztán a fene tudja, miért vagy hogyan, de azt kiabálta hogy “BAZZAMEG!!!”, majd kakukkolt még négyet. Aztán végighányta a folyosót, ismét kakukkolt hármat, miközben majd' megszakadt a röhögéstől. Utána még egy kakukkolás közben botladozva rálepett a macskára és összetörte a telefonasztalt a nappaliban. Végül egy orbitális fingással bedőlt az ágyba mellém, kakukkolt mégegyszer, és elaludt.