"A történet kb. 20 évvel ezelőtt esett meg.
A Chopokon síeltünk egy kisebb baráti társasággal. Több jó síelő is volt köztünk de egyik barátunk már csak azért is elismerést érdemelt mert születési rendellenessége ellenére (bal lábán nem fejlődött ki az alsó lábszára) is nagyszerűen megtanult síelni.
Egyik nap önfeledten síeltünk a lejtőn amikor egy "sípálya ördöge" típusú fickó elkaszálta fent említett barátunkat aki egészen jól vette a borulást. Felállt, leporolta magát és ekkor vette észre, hogy az alsó lábszárprotézise, a síbakancs és a léc még mindig egységes egészet alkotva siklik tovább a hegyoldalon lefelé. Emberünk nem volt rest és azonnal üldözőbe vette az elszabadult eszközt.
Mi a borulást nem láttuk, mert akkor már 5 perce a sífelvonónál álltunk sorban. Előttünk, mögöttünk beszélgető emberek várták, hogy rájuk kerüljön a sor, amikor egy bal lábszár egy síbakancs és egy síléc suhant el a sor mellett. Mi kajánul elvigyorodtunk és vártuk a folytatást. A tömeg elcsendesedet.
Kb. két másodpercen belül szemmel szinte követhetetlen gyorsasággal felbukkant, elsuhant, majd eltünt a sorban álló emberek szeme elől egy hangosan és artikulátlanul ordító féllábú síelő.
Tökéletes csend telepedett a tájra. A csendet csak két német sí túrista hölgy törte meg, ahogy a látottak hatására tompa puffanással, ájultan zuhantak a hóra.
Brutális, fékezhetetlen és artikulátlanul feltörő röhögésünket csak a néma tömeg értetlen és szemrehányó pillantásai kísérték."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.